Névadónk

Kőrösi Csoma Sándor 1784 - 1842 

Kőrösi csoma SándorGyerekkorában szüleit faggatta, hogy honnan is származnak a székelyek, a magyarok. Szegénysorú szülei nem tudták volna taníttatni, de az erdélyi iskolák hagyományai ezt mégis lehetővé tették, hogy a tehetségesebb gyermekek tovább tanulhassanak. Ők voltak a "szolgadiákok" akik kipucolták a gazdag diákok csizmáit, fát vágtak a tanároknak, segítettek a konyhán, de tanulhattak. A kiválóan tanuló Kőrösi Csoma Sándor ott maradt tanárnak a nagyenyedi kollégiumban.

1815-ben a fiatal tudós ösztöndíjjal a híres német egyetemen Göttingenben tanult tovább. Itt ismerkedett meg a keleti nyelvekkel melyek ismeretét tartotta legfontosabbnak a régi álma - a ősmagyarok egykori lakóhelyének felkutatásában.

1819-ben indult útnak egyedül gyalogszerrel, kevés pénzzel Törökországon, Iránon, Afganisztánon keresztül eljutott Tibet közelébe. Egy angol tudóstársa hívta fel a figyelmét a tibeti nyelv tanulmányozásának fontosságára, enélkül nem tárhatja fel Belső-Ázsia múltjának történetét. A Himalája déli lejtőjén egy tibeti lámakolostorba költözött és itt két éven át tanulmányozta a vallási iratokat.

1930-tól a Kalkuttában székelő Angol-Bengáli-Ázsiai Társaság vendége volt és az ő anyagi támogatásukkal készülhetett el 1834-ben két fő műve: a tibeti nyelvtan feldolgozása és a Tibeti-Angol szótár. Ezek a kötetek lettek egy új tudományág - a keleti nyelvészet - alapvető munkái.

1784. március végén született az erdélyi Háromszék megye Kőrös nevű falujában, köznemesi származású család hatodik gyermekeként. Édesapja Csoma András székely határőr katona, édesanyja Gecse Krisztina.

1799. tavaszán édesapjával felgyalogolnak Nagyenyedre és beiratkozik a híres Bethlen-kollégiumba, ahol szolgadiákként kezdi meg tanulmányait.

1815. júniusában befejezi a Bethlen Kollégiumban főiskolai tanulmányait.

1816 - 1818. A göttingeni egyetem ösztöndíjas hallgatója. Megtanul angolul, franciául, olaszul, arabul, megismerkedik a török és perzsa nyelvvel. Behatóan foglalkozik orientalisztikával.

1818. február 7. Enosz kikötővárosban görög vitorlásra száll, Alexandriába, majd Bejrút, Tripoli érintésével Latakiába (ma el-Ladzikia) hajózik. Innen gyalog folytatja útját. Ázsiai ruhát ölt és egy kereskedő karavánhoz csatlakozva eljut Moszulba, ahonnan a Tigrisen hajózva jut el Bagdadba. Itt hat hetet tölt. Elhagyja Bagdadot, európai öltözékben vándorol tovább.

1820. október 14. Teheránba érkezik, az ottani angol nagykövet vendégeként 4 hónapot tölt ezalatt tökéletesíti perzsa nyelvtudását. Összes iratait itt hagyja biztonságból Meshedben háború miatt 3 hónapot tölt, október 20-án indul újra útnak és november 18-án megérkezik Buharába. Öt nap múlva indul tovább.

1822. január 6. Átvergődik a Hindukus hegyláncon és eljut Kabulba, majd tovább vándorol India felé. A Halbar szorosnál találkozik Allartd és Ventura francia tábornokokkal, akikkel Pesavar érintésével eljut március 12-én Lahorba, majd Amritszár és Dzsammu érintésével Szrinagarba érkezik április 12-én. Belső-Ázsia felé indul - egyedül - áthalad a 3446 méter magas Zodzsi-hágón és június 9-én megérkezik a nyugat-tibeti Lehbe, ahol meggyőződik, hogy a továbbjutás innen lehetetlen. Visszaindul Szrinagarba július 3-án.

1822. július 16. Útközben a Himbábsz folyónál találkozik William Moorcroft angol kormány megbízottal. Az ő ösztönzésére kezd el a tibeti nyelvvel és irodalommal foglalkozni arra gondolva, hogy a régi tibeti feljegyzések közt talál a magyarok eredetére bizonyítékokat. Elhagyja a várost, kilenc napi vándorlás után Zangla neves kolostorába érkezik, nyugat-tibeti tartózkodásának fontos színhelyére. Itt vetette meg tibeti tanulmányainak alapját. Ittléte alatt több ezer tibeti nyelvű könyvet olvas át. Elkészül Tibet történetének, földrajzának és irodalmának feldolgozásával és összeállít egy 30000 szóra terjedő szójegyzéket, Szangye Puncog és Kunga Csöleg tudós lámák segítségével.

1824. november 26. Szabáthuba érkezik, ahol az angolok gyanús személynek vélik és önéletrajza megírására kötelezik.

1825. január-május: Elkészül részletes jelentése útjáról, tanulmányairól, tevékenységéről, melyet a brit főkormányzóság hasznosnak ítél és havi 50 rúpiát szavaznak meg számára kutatásai folytatására. Delhi, Agra és Kanpur érintésével Kalkuttába érkezik és beköltözik a Bengáli Ázsiai Társaság székházába, ahol tibeti-angol szótára és nyelvtana nyomdai előkészítésének szenteli idejét.

1833. november 15. A Magyar Tudós Társaság (Akadémia) levelező tagjává választja.

1834. januárjában megjelenik az első, tudományos alapossággal megírt hiteles Tibeti-Angol Szótára és Tibeti Nyelvtana. A kalkuttai Baptista Misszió nyomdájában készült két művet 500-500 példányban adták ki.

1834. február 6. A Bengáli Ázsiai Társaság tiszteletbeli tagjává választják Észak-Bengália különböző vidékein nyelvészeti tanulmányokat folytat. Megfordul Maldában, Titaljában és Dzsalpaiguriban.

1837. végén visszatér Kalkuttába, ahol csaknem öt évet tölt remetei magányban, tudományos munkát végezve.

1842. február. Utoljára, ismét vándorbotot fog, megkísérli a Lhasszába való eljutást. A Mahananda folyón vízi úton halad. A mocsaras, egészségtelen éghajlatú vidéken gyalogosan kel át - itt kapja meg a maláriát.

1842. március 24. Megérkezik Dardzsilingbe.

1842. április 4. Súlyos maláriarohamok kínozzák, egészségi állapota a láz következtében nagyon leromlik és

1842. április 11-én reggel 5 órakor élete véget ér.